Nyelvmegőrzés

Előadás címe: Tekintélyalapú gondolkodási struktúrák kialakítási lehetőségei a modernitás mediatizált ismeretszerzési gyakorlatában - Kutatási eredmények ismertetése

Időpontja: 2022. november 7.

Helyszín: 2400 Dunaújváros, Táncsics M. u. 1/A, Dunaújvárosi Egyetem, I épület. - Tanárképző központ „A biztonságos jövő pedagógiája”

Előadás absztraktja:

A digitális kapcsolati hálók bővülése gyors ütemben valósul meg, így az információs társadalmak vezető informális információs csatornájává lett, és az oktatásban betöltött szerepe már nem fakultatív, mivel ez a jelenléti oktatással – szintézisük révén – azzal egyenértékűvé vált. A nevelés-oktatás személyiségfejlesztő hatása ilyen módon nem csak a nevelő-nevelt személyes kapcsolata révén valósulhat meg, hanem annak fóuma lett a digitális információs közösségek terepe is. Ugyanakkor az elektromos médiumok használatával egy új kommunikációs tér született, mely tér virtuális ugyan, azonban alapvetően megváltoztatta a hely és a közösség viszonyával kapcsolatos képzetünket. (Szécsi, 2014: 2)

Kutatásom célja annak feltérképezése, hogy milyen hatással van a digitális ismeretszerzési gyakorlat megvalósulása, valamint az információs közösségek gondolatközösségként való működése a tanulók jellemfejlődésére. Mennyiben és milyen módon befolyásolja a konstruktív életvezetést biztosító értékpreferenciák kialakulását azzal, hogy a digitális transzfer jelenséggel (Véghelyi, 2021) hatással van a megismerési, és érzékelési mentális folyamataikra? A diákok körében végzett vizsgálataim ábrázolási módszerének ötletét Charles Fillmore FrameNet-keretháló projektje adta. (Kövecses–Benczes, 2010) A fogalmi keret feltérképezése a nyelvi megértés, és a fogalomalkotás folyamatában azokat a kapcsolatokat vizsgálja, melyek a személyes megismerés során a mediatizációs hatás körén kívüli jelentésalkotást jellemzik, amely mentén vizsgálható az adott egyén és közössége értékpreferenciája. Jelentős pedagógiai kérdésként vetődik fel, hogy miként lehet a digitális ismeretszerzési platformokon a tekintélyt az ismeretszerzésben rendező aktorként működtetni?

A tekintély alapvető ismertetőjegye ugyanis az, hogy személyhez kötött és nem kölcsönözhető, csak megszerezhető. (Gadamer, 1984) A digitális kultúra, mint antropológiai ismeretkör-meghatározás elégtelennek látszik, sokkal inkább nevezhető egy propedeutikus célú digitális szocializációnak az a nevelési terület, mely a technológiai vívmányok értékmegőrzésben, értékátadásban való konstruktív alkalmazást lehetővé tevő kompetenciáinak fejlesztője lehet sajátos metodológiával. Meglátásom szerint ennek a tanárképzésben volna helye. A mediatizált közösség és a kommunikatív elme jelentésalkotásában megjelenő digitális ismeretközlési transzfer jelensége jelentheti-e vajon az önmagát megérteni akaró egyén számára a gondolkodás és nyelv készletének szűkülését és az ismeretek elérésének korlátait? A szellemi megismerés folyamatát, és tagolhatóságát a digitális ingerekben érzékelő modern ember számára a számítógép működési mechanizmusával mutatom be. Milyen módon lehet a szűkülést elkerülni, a propedeutikai ismeretek átadásával, melyek elsősorban a gondolkodás képességének erősítését jelentik nyelvi elemekkel?

A vizsgálat relevenciáját az indokolja, hogy az ember öntudatának lényege, hogy képes a gondolkodásról gondolkodni, vagyis képes a megismerő képességét megismerni, vagyis megismerni azokat az eleve adott formákat, melyek nélkül, nemhogy önmagára, de a külvilágra sem volna képes rátekinteni. A tudat nem egyszerűen a valóság egyik lényeges sajátossága.

Bizonyos értelemben egyenesen a legfontosabb sajátossága, mert minden másnak csak a tudattal összefüggésben van értéke, jelentősége, érdeme. (Searle, 200: 87)