Értekezés a magyar nyelvről
Értekezés a magyar nyelvről, annak keresztény szellemiségéről, bölcseletéről, és természetismeretéről
A könyv 2018-ban jelent meg Dr. Végvári József tanár úr ajánlójával, a Két Hollós kiadónál. Az addigi 5 évnyi kutatásainkat tartalmazza 3 kötetben, közel 1100 oldalon. A nyelvmegorzes.hu honlapon közre adott írások többsége e könyvben megfogalmazottakat javítva, bővítve tárja a kedves Olvasó elé. Mindazonáltal a könyv lényegesen részletesebb és gazdagabb tájékoztatást ad nyelvünk óceánjának végtelenjéről. Ajánljuk mindenkinek, aki szeretne a nyelvünkben megbúvó összefüggésrendszerből akár csak egy cseppnyit is megpillantani. E munka nem lehet teljes, hiszen sem papír nem lenne elég hozzá, de emberi ésszel sem befogható e rendszer hatalmas volta.
I. kötet: Gyöknyelvészeti áttekintő
„Nyelvünk valójában az Istenről való beszéd, azaz idegen szóval teológia.” Ezt írja könyve végén a katolikus szerző, és az egész mű csakugyan erről szól. Kiinduló pontja a Czuczor-Fogarasi féle szótár, de nem éri be egyszerű idézgetéssel, hanem átveszi munkamódszerét és szóhasználatát, mindkettőt alkotó módon alkalmazza, helyenként javítja, sőt továbbfejleszti. Azt többen sejtették, hogy e szótár kettős talapzata – a hangok „jelentéshajlamai” és a gyökrendszer – nagy hordképességű, de hogy ténylegesen mekkora, arról csak most, Véghelyi Péter könyvéből kaphatunk mindennél átfogóbb képet. Eszerint nyelvünk teljes bölcseleti rendszert rejt magában (azaz lét- és ismeretelméletet meg erkölcstant), mely a hangok jelentése és a gyökrendszer révén közvetlenül megtapasztalható és fölfejthető, míg a vele összehasonlított görög bölcselők – szervetlenné vált nyelvük korlátai miatt – ezt már csak közvetve, a fogalmi gondolkodás közvetítésével tehetik meg. Ez magyarázza, hogy az utóbbi miért értékelődik túl a görög mintákra épülő nyugati szellemiségben, és a nyugati mintákat követő hazai oktatásban. A szerző hasonló következtetésekre jut akkor is, amikor a ma legkorszerűbbnek tartott kognitív nyelvészetet veti össze Czuczorék elveivel. Ugyanígy, amikor a fizikai világkép taglalásába fog: Sajó István és Kisfaludy György gondolatait fölhasználva, nyelvünkből teljesen új világképet (melyben az idő elsődleges a térhez képest), és önálló, eredeti teremtés-elméletet bont ki, beleértve az Atya, Fiú és Szentlélek alakját és mozgásait a teremtés folyamatában. Az ily módon feltáruló alakzatok és mozgások meglepő párhuzamait fedezi föl református templomaink kazettás mennyezetein. Mindeközben tudatosan törekszik a tudományt és vallást elválasztó sorompó lebontására, mint ahogy a fizika, bölcselet és teológia szakszókincsének magyarítására, illetve teljesen új szavak alkotására, meglévő gyökökből (pl. apag, fúrgás, erőny, súlyító, stb.) Számtalan ábra és táblázat segítségével szemlélteti, hogyan válik nyelvünk képessé az isteni igazság közvetlen leképezésére; csak benne van meg az összefüggés az isteni teljességet jelentő IG gyök (igen, igaz, egész, iga) és az Ige között, mely összefüggés a görögből vagy héberből nem hámozható ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyelvünk helyettesítheti Jézus tanításait, hanem hogy igen hatékony eszköz annak befogadásához. Szerzőnk a magyar nyelvet az isteni ősnyelv leginkább letisztult mai képviselőjének tartja, és élesen bírálja a finnugrizmus mellett a nyugati iskolákat (főleg a pozitivizmust), amiért hatástalanítani igyekeznek az ősnyelvbe táplált összefüggéseket, melyek segítenének nekünk eligazodni a világ dolgaiban. Mivel nyelvünk megőrizte a hangok szintjére lehatoló értelmező képességet, képes felismerni az értelem és érzelem között ható közös isteni erőt, az ER gyököt mint közös gyökeret, mely a nyugati tiszta ész számára rejtve marad. Ebből következően nemcsak ismeretelméletet nyújt Véghelyi Péter, hanem kidolgozza ugyanerre a gyökre épülő erkölcstanát is, melyben értékes elemzések követik egymást a nyugati ember erkölcsiségéről, a férfi-nő viszonyról és a családról. Minthogy jelentős erők fogtak össze a nyelvünkben képviselt tökéletes állapot – mint elérendő cél – lerombolására, adódik a szerző következtetése: ha nem fogadjuk el, hogy mai magyarságképünk beteg, és nem Czuczorék délibábosak, nem fogunk sem magunkra, sem Istenre rátalálni. – A mű széleskörű műveltséganyagból merít: a fraktáloktól a holográfiáig és a relativitáselméletig, a hittudománytól a népzenén át a kazettás mennyezetekig.
Debrecen, 2018. március 08.
Dr Végvári József
I. kötet: Gyöknyelvészeti áttekintő
A kötet bevezeti a kedves Olvasót a magyar nyelv eddig talán nem ismert világába, előtanulmányt biztosít a 2. és 3. kötetben tárgyaltak megismeréséhez. A 2. fejezet nyelvtörténeti és történelmi bevezető, ám mivel hasztalansága miatt nem cél a finnugrizmus cáfolata, ezért csak annyi áll e fejezetben amennyi a kialakult nyelvészeti helyzet megértéséhez szükséges. A 3-4. fejezet bölcseleti (filozófiai) alapozást ad a nyelvi hangok jelentéseinek megértéséhez. Az 5. fejezet tárgyaltaknak részletesen a hangok jelentései. A 6. fejezetben összehasonlíttatik a legújabb kognitív nyelvészei irányzat a Czuczor-Fogarasi szótár meglátásaival, s elgondolkodtató annak felismerése, hogy e korszakalkotónak gondolt nyelvészeti irányzat, voltaképp a XIX. századi magyar akadémiai nyelvművelők eredményeit csak megközelíteni képesek, de elérni azt nem. A 7. fejezet tárgyalja a gyököket, mely gyökök adják ragozó nyelvünk rugalmasságának és nyelvi kifejező erejének alapját vagyis gyökerét.
Tartalomjegyzék
1. Köszönetnyilvánítás és elöljáró gondolatok 1
2. Bevezető 9; 2.1. A magyar nyelvészet módszerei 14; 2.2. A nyelvhagyomány kérdései 18; 2.3. A Sapir-Whorf felvetés (hipotézis) 20; 2.4. A régi nyelvemlékek kérdései 22; 2.5. A Halotti beszéd olvasásának nehézségei 23; 2.6. A Latin betűkkel írt szövegek helyesírási következetlenségei 24; 2.7. Miatyánk a Müncheni kódexben 24; 2.8. Miatyánk a Vizsolyi Bibliában 26; 2.9. Miatyánk a Rudimentában 27; 2.10. A három Miatyánk összevetése 29; 2.11. Az összehasonlító nyelvészet kérdései 30; 2.12. A magyarság eredete külhoni történeti forrásokban 36; 2.13. A magyarság eredete hazai történeti forrásokban 46; 2.14. Az összehasonlító nyelvészet foglalata 57; 2.15. A hangokra alkalmazott éltan (metafizika) 59; 2.16. Miben finomabb a magyar nyelv más nyelveknél? 60; 2.17. Néhány lehetséges ellenvetés a gyöknyelvészettel szemben 62
3. Éltani (metafizikai) áttekintő 65; 3.1. Bevezetés az éltanba 65; 3.2. Az éltan meghatározása 65; 3.3. Az éltan (metafizika) és az észtan (logika) különbségei 66; 3.4. Az éltan ágazatai 67; 3.5. Az ismeretről általában 67; 3.6. A megismerésről 67; 3.7. Az ismerettárgyak valósága 67; 3.8. A nem tapasztalati képzetek 68; 3.9. A tárgyi (objektív) valóság noki (szubjektív) megismerése 68; 3.10. A mondomány (kategória) fogalmának meghatározása 68; 3.11. A tisztán túlhaladó (transzcendens) ismeretek kérdése 69; 3.12. Az megismerőképesség különféle fokozatai 70; 3.13. Az érzékiség taglalása 70; 3.14. Külső, belső érzékiség 70; 3.15. Képzeteink időben és térben 71; 3.16. Az idő és a tér nem önálló létezők 71; 3.17. A szemlélet csak időben és térben lehetséges 72; 3.18. Az idő és a tér képzete 72; 3.19. Az idő és a tér viszonya 73; 3.20. Az idő és a tér kiterjedtségei 73; 3.21. Az idő és a tér töltöttségéről 74; 3.22. Az idő és a tér töltöttségének fogalmai 74; 3.23. Az idő és a tér terjedése 74; 3.24. A mozgásról 74; 3.25. A tárgyak viszonya időben és térben 74; 3.26. A tárgyak idői és téri viszonyainak fogalmai 75; 3.27. Az értelem taglalása 76; 3.28. A fogalmak forrása 76; 3.29. A fogalom, mint ismeretidom 76; 3.30. A fogalomalkotás folyamata 76; 3.31. Összetevő (szintetikus) és taglaló (analitikus) ítéletek 77; 3.32. A gondolat-idom és ítélet-idom kapcsolata 78; 3.33. Az értelmi mondomány (kategória) fogalmának meghatározása 78; 3.34. Az értelmi mondományok osztályozása 78; 3.35. A mennyiség osztályának mondományai (kategóriái) 79; 3.36. A további három osztály mondományai 80; 3.37. Mondományok (kategóriák) összefoglaló táblázatai 80; 3.38. Ősmondomány 80; 3.39. Érzéki (esztétikai) mondományok 81; 3.40. Értelmi mondományok 81; 3.41. Az értelmi mondományok osztályai az időiség idomában 82; 3.42. A mondhatmányok fogalmának meghatározása 82; 3.43. A mennyiségek összevetése és méretei 82; 3.44. A minőségek összevetése 83; 3.45. A mérés 83; 3.46. A test ami időt és teret tölt be 84; 3.47. A vány (szubsztancia) 84; 3.48. Az okosság taglalása 84; 3.49. Az okság fogalmának meghatározása 84; 3.50. A függő és független okok 84; 3.51. Az irány-ok 85; 3.52. Az okok belső elve az erő 85; 3.53. Ványok viszonya 85; 3.54. A lét és mozzanatai 85;
4. Nyelvtani bevezető 87; 4.1. A hangok, mint a beszéd jelei 87; 4.2. A hangok fajtái 88; 4.3. Szóalkotás 88; 4.4. A szófajok besorolása 93; 4.5. A névragozás 93; 4.6. Az igeragozás 94; 4.7. A magyar nyelv éltana 95;
5. A magyar nyelv éltana 97; 5.1. Az egyes hangok tárgyalásánál használt alapfogalmak 97; 5.2. Magánhangzók 102; 5.3. A magánhangzók tapasztalat előtti vagy előzetes (a priori) jelentései 102; 5.4. A magánhangzók fölosztása 103; 5.5. A magánhangzók előzetes jelentéseinek alkalmazása a magyar nyelvre 104; 5.6. A magánhangzók előzetes jelentéseinek részletezése 106; 5.7. Í (I) 106; 5.8. É 109; 5.9. E (Ė) 110; 5.10. Á 112; 5.11. A 113; 5.12. Ó (O) 116; 5.13. Ú (U) 118; 5.14. Ő (Ö) 120; 5.15. Ű (Ü) 121; 5.16. Mássalhangzók 123; 5.17. A mássalhangzók előzetes (a priori) jelentései 123; 5.18. A mássalhangzók előzetes jelentései a magyar nyelvben 124; 5.19. A mássalhangzók fölosztása, és egymással való rokonságaik 127; 5.20. A mássalhangzók csoportosítása képzési módjuk szerint 127; 5.21. A mássalhangzók előzetes jelentéseinek részletezése 129; 5.22. Mennyiségi foghangok 129; 5.23. Z 129; 5.24. Zs 131; 5.25. Sz 132; 5.26. C 135; 5.27. S 136; 5.28. Cs 138; 5.29. R 140; 5.30. Minőségi torokhangok 144; 5.31. G, Gy 144; 5.32. K 147; 5.33. J 150; 5.34. Minőségi gégehang 152; 5.35. H 152; 5.36. Tárgyviszonyi ajakhangok 155; 5.37. P 155; 5.38. B 157; 5.39. M 159; 5.40. V 162; 5.41. F 165; 5.42. Nokviszonyi nyelvhangok 167; 5.43. L, Ly 167; 5.44. N, Ny 169; 5.45. D 173; 5.46. T, Ty 175; 5.47. Jelentéshajlambeli kapcsolatok az egyes hangok között 180; 5.48. A mennyiségi jelentéshajlamok kapcsolatai 180; 5.49. A mennyiségi állapotok jelentéshajlamai 180; 5.50. A gyarapító jelentéshajlamok 181; 5.51. A kicsinyítő jelentéshajlamok 182; 5.52. A minőségi jelentéshajlamok kapcsolatai 182; 5.53. A halmazállapotok jelentéshajlamai 182; 5.54. A lágyság ↔ durvaság ellentéteinek jelentéshajlamai 184; 5.55. A mozgási jelentéshajlamok kapcsolatai 185; 5.56. A mozgás ↔ nyugvás ellentéteinek jelentéshajlamai 186; 5.57. A cselekvési jelentéshajlamok kapcsolatai 186; 5.58. Az idomi jelentéshajlamok kapcsolatai 188; 5.59. (Tárgy)viszonyi jelentéshajlamok kapcsolatai 189; 5.60. Lét (nokviszony) jelentéshajlamok kapcsolatai 189; 5.61. A mény (objektum) ↔ nok (szubjektum) ellentéteinek jelentéshajlamai 190; 5.62. A ményiség (objektivitás) ↔ nokiság (szubjektivitás) ellentéteinek jelentéshajlamai 190; 5.63. Hangok a ragokban és képzőkben 192; 5.64. A teljes szóból álló képzők 192; 5.65. ~es 192; 5.66. ~beli 193; 5.67. ~féle, ~féli 193; 5.68. ~ha; ~kor 193; 5.69. ~hat 194; 5.70. ~kép(p); ~ként 194; 5.71. ~né, ~nő 195; 5.72. ~szer 195; 5.73. Csonkított szóból, vagy elvont gyökből álló képzők 196; 5.74. ~ke, ~ka; ~csa, ~cse; ~ca, ~ce 196; 5.75. ~nyi 196; 5.76. ~ság, ~ség 197; 5.77. Kisarjadzás által kialakult képzők 198; 5.78. Ajakhangi kisarjadzások 198; 5.79. Az ajakhangok kisarjadzásának növekedése: ~ba, ~be; ~fa, ~fe; ~ma, ~me; ~pa, ~pe; ~va, ~ve 199; 5.80. A nyelvhangok kisarjadzásai 199; 5.81. ~j 199; 5.82. ~l, ~ly 200; 5.83. ~n, ~ny 201; 5.84. ~vány, ~vény; ~mány, ~mény 202; 5.85. ~r 203; 5.86. ~d; ~gy; ~t; ~ty; ~cs; ~c; ~s; ~zs; ~sz; ~z 204; 5.87. Torokhangi kisarjadzások 204; 5.88. ~h 204; 5.89. ~g 204; 5.90. ~k 205; 5.91. A ragokról, mint a nyelvtan képzőiről 205; 5.92. Név(szó)ragozás 205; 5.93. A személyes névmásokról és ragozásukról 205; 5.94. Személyes névmások alanyesete 205; 5.95. A személyes névmások tárgyesete 207; 5.96. A személyes névmások nokos birtokos esete 208; 5.97. A személyes névmások nokos tulajdonító vagy részes esete 209; 5.98. A személyes névmások ragozásának összefoglalása 209; 5.99. Esetragok 211; 5.100. Többes szám 215; 5.101. Melléknévfokozás 215; 5.102. Igeragozás 215; 5.103. Az igeragozás személyképzői 216; 5.104. Időképzők 217; 5.105. Módképzők 217; 5.106. Az igeragok, mint a részesülők képzői 218; 5.107. Az igehatározók 218; 5.108. ~lag, ~leg 219; 5.109. ~va, ~ve 219; 5.110. ~ván, ~vén 220; 5.111. ~vást, ~vést 220; 5.112. ~ul, ~ül; ~an, ~en 220; 5.113. ~ast, ~est, ~ost, ~öst 221; 5.114. ~astul, ~estül, ~ostul, ~östül 221; 5.115. Az igeragozás áttekintése 222; 5.116. Forma és alakképzők 222; 5.117. A ragokról, mint az önálló szavak képzőiről 224; 5.118. Főnévképzők 225; 5.119. ~alom, ~elem 225; 5.120. ~ály, ~ély 225; 5.121. Főnévképzők átfogó táblázata 226; 5.122. Melléknévképzők 229; 5.123. ~lan, ~len 229; 5.124. ~atlan, ~etlen; ~talan, ~telen; ~tlan, ~tlen 230; 5.125. Melléknévképzők átfogó táblázata 230; 5.126. Igeképzők 232; 5.127. Gyakorlatos igeképzők 232; 5.128. ~s; ~sz; ~z; ~zs; ~d 232; 5.129. ~g; ~k 232; 5.130. ~akodik, ~ekedik; ~kodik, ~kedik, ~ködik; ~akozik, ~ekezik; ~kozik, ~kezik, ~közik; ~akoszik, ~ekeszik 233; 5.131. ~l 234; 5.132. ~r 235; 5.133. Tevékenység és cselekvés képzői 236; 5.134. ~t; ~d; ~l; ~n 236; 5.135. ~at, ~et 237; 5.136. ~tat, ~tet 238; 5.137. ~aszt, ~eszt 238; 5.138. ~ít 239; 5.139. Az igeképzők átfogó táblázata 240; 5.140. Határozóképzők átfogó táblázata 243;
6. Megismerő (kognitív) nyelvtan 247; 6.1. Mondományok (kategóriák) 248; 6.2. A mondományba sorolás fajtái 250; 6.3. A régi (klasszikus) mintakép (modell) 250; 6.4. Mintaelmélet (prototípuselmélet) 254; 6.5. A szavak mintaelmélete 256; 6.6. A nyelvtani mintaelmélet 257; 6.7. A példaalapú mintakép (modell) 258; 6.8. Újabb nézetek 259; 6.9. A mondományba sorolás különböző szintjei 260; 6.10. A mondományok függőleges elrendeződésének régi (klasszikus) elmélete 260; 6.11. A mondományba (kategóriába) sorolás értelmi (kognitív) megközelítése 261; 6.12. Fogalmi keretek 262; 6.13. A FrameNet kutatás (projekt) 262; 6.14. Fogalmi kereten belüli megfelelések: a névcsere (metonímia) 265; 6.15. Rész ↔ egész IKM 266; 6.16. Sor (skála) IKM 267; 6.17. Összetétel IKM 267; 6.18. Összetett esemény IKM 268; 6.19. Mondomány és tulajdonság IKM 268; 6.20. Mondomány és tag IKM 268; 6.21. Rész ↔ rész IKM 269; 6.22. Cselekvés IKM 269; 6.23. Okozás IKM 269; 6.24. Irányítás IKM 270; 6.25. Tartály IKM 270; 6.26. Létrehozás/alkotás IKM 270; 6.27. A fogalmi keretek közötti megfelelések: a hasonlat (metafora) 271; 6.28. A hasonlatok alapja a testünkkel kapcsolatos tapasztalataink 272; 6.29. Képi vázlatok (sémák) 272; 6.30. Vázlatok áttekintése 273; 6.31. Tartály vázlat 274; 6.32. A rész–egész vázlat 274; 6.33. A kapcsolat vázlat 274; 6.34. A központ-perem (centrum-periféria) vázlat 274; 6.35. A kiindulópont–út–cél vázlat 275; 6.36. A fogalmi rendszer felépítése 275; 6.37. Szóelemzések, melyekre nyelvünk könnyedén megfelel 276; 6.38. Fa 276; 6.39. Saussure fája 277; 6.40. Vita 282;
7. A magyar gyökrendszer 285; 7.1. A gyökök keresésének módszere 285; 7.2. A gyök fogalma 287; 7.3. A gyökök nemei 289; 7.4. A gyökök módosulatai 290; 7.5. A gyökmódosulás által előállt rokonértelmű szavak 292; 7.6. Azonos alakú (homonim) gyökök 293; 7.7. Többérteményű szavaink rétegződése 294; 7.8. A gyökök kettős jellege 296; 7.9. A gyökhang megváltozása 296; 7.10. A névszói–igei azaz állapot–cselekvés kettősség 296; 7.11. Az (ön)hasonuló (fraktálos) gyökrendszer 299; 7.12. Mi az az (ön)hasonuló alakzat? 299; 7.13. A természetes szerveződés a hasonuló 303; 7.14. A magyar nyelv önhasonuló szerkezete 304; 7.15. Gyökcsírákról bővebben 308; 7.16. Az állandóság a változatlan elvek mentén történő változásban rejlik 309; 7.17. A ragozó nyelvek élő szervezetek 314
A második kötet 9. fejezete vezet be a magyar gondolkodás alapjaiba. A 10. fejezet bemutatja, hogy a magyar nyelv képes gondolkodása révén a leginkább képes a tudomány fogalomkészletének megalkotására, ezáltal pedig a tudás hordozására. A 11. fejezet a teremtés titkaiba enged bepillantást az időn és a téren keresztül. Megmutatkozik az a képtelenség, ahogyan ma a nyugati ember az időhöz viszonyul, s az idő szeléletén keresztül kiviláglik a mai kifordult gondolkodás forrása, hogy miért a halálnak van divatja, miért nem az életnek. S a 12. fejezetben megmutattatik, hogy az idő helyes értelmezése hogyan adja meg a lét helyes értelmezéséhez vezető utat.
Tartalomjegyzék
8. Bevezető 317
9. Gondolataink világa 325; 9.1. A gondolat további kifejezései 330; 9.2. Képes képzelet 330; 9.3. A kiemelő emlékezet 334; 9.4. Az elmélkedésről 338; 9.5. Miért borúlátó a magyarok többsége? 339; 9.6. A szerénység mint lételv 343; 9.7. Tudás és vélemény kapcsolata 348; 9.8. Az álomvilág veszélyei 348; 9.9. Az ismeret, az elme ős tárgya 349; 9.10. Képességeink a képes képzeletből fakadnak 352; 9.11. Az elmében válogató vélemény 356; 9.12. Vál/vél gyökök változatai 359; 9.13. A v_j és a v_ly gyökváz 360; 9.14. Az f_l gyökváz 360; 9.15. A feledés folyamata 361; 9.16. Az m_l gyökváz 362; 9.17. Az m_r gyökváz 363; 9.18. A véletlen, a vélemény hiánya 364; 9.19. A tudás, az elmében létező tárgyi idom 367; 9.20. Tudás-e a hangok jelentéshajlama? 371; 9.21. Tudás-e az igaz vélemény? 372; 9.22. Tudás-e a véleménnyel összekapcsolt magyarázat? 373; 9.23. A magyarázat, mint a megismerés útja 374; 9.24. A hangok helyes sorrendje 376; 9.25. Az ismertetőjegy 377; 9.26. Tudásunk alapja a tudat 384; 9.27. Bizonyítás csak bizalomból fakadhat 384; 9.28. Hit az alapja a tisztán észtevékenységnek tartott bizonyításnak is 388; 9.29. Hűnek lenni annyi, mint hinni valakiben 395; 9.30. A fogalmi gondolkodás zsákutcája 396; 9.31. A pogány szó eredeti jelentése 399; 9.32. A tapasztalat a külvilággal való folytonos érintkezés, hozzátapadás 406; 9.33. A tapadó tapló 411; 9.34. A táplálék a testhez tapadva növeli azt 412; 9.35. Létezik-e valódi okság, vagy csupán megszokás van? 413
10. Természettudományos törvényszerűségek 419; 10.1. Természettan (fizika) 419; 10.2. Az erőny (energia) fogalma 419; 10.3. A hullámtermészetű szellem 421; 10.4. A Doppler-hatás 429; 10.5. Az önrezdület (sajátfrekvencia) 430; 10.6. Ellentétpárok 432; 10.7. Hőtan (hi, hü, hó ↔ hő, hé) 432; 10.8. Fénytan (sötét ↔ fényes) 433; 10.9. Vegytan (kémia) 437; 10.10. A magyar vegytani szaknyelv kialakulása 437; 10.11. Számtan (matematika) 442; 10.12. A számtani kifejezések magyaríthatóságáról 442; 10.13. A szám fogalma 442; 10.14. Az összeadás és fogalmai 446; 10.15. A kivonás és fogalmai 447; 10.16. A szorzás és fogalmai 449; 10.17. Az osztás és fogalmai 450; 10.18. Az előjeles szorzás, a kizáró vagy, és a többszörös tagadás 451; 10.19. A számítógépészet és a magyar ereszkedő hangsúly 454
11. Idő-tér rendszer 461; 11.1. Az idő 462; 11.2. Az idő, mint sor 462; 11.3. A héber bibliai időszemlélet 467; 11.4. A magyar időszemlélet és a belőle fakadó téri tájékozódás kifejezései 468; 11.5. Első ↔ utósó (utolsó), hátsó 468; 11.6. Előd ↔ utód 469; 11.7. Előző ↔ követ(kez)ő (utózó, utolzó) 470; 11.8. Előre ↔ hátra (utóra, utolra) 471; 11.9. El vagy Él mindenek forrása és teljessége 474; 11.10. Jelen 485; 11.11. Múlt 487; 11.12. Jövendő 489; 11.13. A folyamatos társadalmi fejlődés hamis képzetéről 490; 11.14. Annales-iskola időszemléletének rövid áttekintése 502; 11.15. Az idősor és körforgás kapcsolata 503; 11.16. A kor mint körforgás 503; 11.17. A tér 506; 11.18. A viszonylagos (relativisztikus) szemlélet 510; 11.19. Az einsteini viszonylagosság (relativitás) elve 511; 11.20. Az einsteini különleges viszonylagosságelmélet (speciális relativitáselmélet) rövid áttekintése 513; 11.21. Az idő viszonylagossága (relativitása) 515; 11.22. A távolság viszonylagossága (relativitása) 516; 11.23. Az Úr szavunk természettani megközelítése 517; 11.24. A négy őselemmel magyarázott teremtés elméletek 517; 11.25. Az Isten emberként való ábrázolásának veszélyei 520; 11.26. Az Atya alkata 522; 11.27. Az paradicsomi alma az Atya formájaként értelmezve 524; 11.28. Az Atya első mozgásai 526; 11.29. Az Úr szavunk megfejtése a mozgások által 529; 11.30. Úr az űrben 532; 11.31. A természettani (fizikai) fúrgás (spin) fogalmának meghatározása 532; 11.32. Az Atya alkata végtelenként értelmezve 534; 11.33. Az Atya fúrgásainak elkülönülése 535; 11.34. A Fiú születése az Atyától 537; 11.35. Az igehullám (~idő) létrejötte, a víz elem 540; 11.36. A víz elem és a görög káosz viszonya 543; 11.37. Víz elem ábrázolások a magyar református templomokban 544; 11.38. Az idő és a mozgás viszonya 545; 11.39. Az idő mindent teremtett dolgot magában foglal 546; 11.40. A felvázolt teremtéselméletek összeillesztése 547; 11.41. Az összeillesztett elméletek a magyar űr szóban összpontosulnak, ami a víz elemek összessége 554; 11.42. Újabb mozgás, az egyenesvonalú: ter 556; 11.43. Megjelenik az örvénylő mozgás a rendszerben, s ez a terj(edés) 561; 11.44. A teremtés kezdete a rendet jelentő szerencse műve 561; 11.45. A teremtés egy Teremtőben, ám a Teremtők képére és hasonlatosságára történik 562; 11.46. A teremtők ellentétes fúrgásáról 565; 11.47. A hajlott tűz elemek szkíta és keresztény ábrázolásai, és a szerencse kapcsolata 567; 11.48. A kúpos igehullám jellegzetes időpillanatainak metszete, a mandorla 570; 11.49. Terjedés szavunk megfejtése 572; 11.50. A tér fogalma 573; 11.51. A tér létrejötte előtti utolsó pillanat 573; 11.52. A tér származásának ókori leírásai 574; 11.53. A tér görbültségének természettani elképzelései 576; 11.54. A tér kettős piramis (oktaéder) formája 578; 11.55. A tér a Szentlélek, és a levegő elem 579; 11.56. Az élő térben minden él, s Élben lesz eggyé minden 580; 11.57. Az idő és a tér szoros viszonya 581; 11.58. A tér leírása Platónnál 583; 11.59. A tér és az ellentér azaz a rét 584; 11.60. A tér hiányos szerkezetéről 585; 11.61. A tizenegy kiterjedésű tér 586; 11.62. A Szentlélek az elsődleges erőny (energia) 587; 11.63. A Szentlélek ábrázolásai a magyar templomokban 589; 11.64. A súlyító (gravitáció) mai természettani (fizikai) felfogása 592; 11.65. A súlyító szavunk ellenőrzése Einstein általános viszonylagosság elmélete alapján 594; 11.66. A magyar tér és rét szavaink hangjainak jelentése 598; 11.67. A tér azaz a Szentlélek további nevei 603; 11.68. Krisztus a világ Világ(osság)a 603; 11.69. Virágnak Virága 606; 11.70. Világosság ábrázolás ortodox ikonon 608; 11.71. A Világ(osság) és a Fény ellentétéről 609; 11.72. A szellemi Világ a Szentlélek, az anyagi Fény maga Lucifer 609; 11.73. Az anyagba zárt Fény, az anyag fejedelme 613; 11.74. A Világosság angyalaként tetszelgő Fény 615; 11.75. A fény idomának megértéséhez szükséges előismeretek 618; 11.76. A fény idoma 622; 11.77. A Szentlélek és a Gonosz ellentéte katolikus templomokban ábrázolva 625; 11.78. A Fény ábrázolásai a magyar református templomokban 628; 11.79. A hely a Mindenható munkahelye 630; 11.80. A hely arisztotelészi értelmezése 630; 11.81. Alak-e a hely? 632; 11.82. Kiterjedtség-e a hely? 633; 11.83. Anyag-e a hely? 635; 11.84. Határ-e a hely? 637; 11.85. A hely magyar szemmel 637; 11.86. A hely az erkölcsiség tere 639; 11.87. A Fiú Atyától való születésének szemléltetése 642; 11.88. A térben termő anyag 649; 11.89. A teremtésben megjelenik a harmadik teremtő tűz elem 649; 11.90. A három egymásra ható tűz elem ábrázolásai, templomainkban és szkíta őseinknél 650; 11.91. Az anyag, a föld elem üres tok 653; 11.92. Einstein elgondolása az anyag és az erőny egymásba alakíthatóságáról 656; 11.93. Az elektron tulajdonságai 660; 11.94. Az anyag hullámtermészete 662; 11.95. A proton és a neutron tulajdonságai 663; 11.96. Az anyagba zárt fény hullámteret változtató képessége 665; 11.97. Fekete lyukak és elektronpályák a magyar református templomok képvilágában 666; 11.98. A legkisebb részecskék és a világegyetem felépítése azonos 667; 11.99. Terem szavunk jelentésének megfejtése 671; 11.100. Az anyaggal töltött tér, a tár 674; 11.101. A térben lévő anyag egysége, a tárgy 674; 11.102. Kísérlet két rejtélyesnek látszó jelenség magyarázatára 675; 11.103. Einstein-Podolsky-Rosen (EPR) ellentmondás (paradoxon) 675; 11.104. Sötét erőny (energia) és anyag 678
12. A létről 683; 12.1. Arisztotelész lét fogalma 684; 12.2. Az alapulszolgáló (vány, szubsztancia) 685; 12.3. A dolog mivolta 686; 12.4. Egyetemes 688; 12.5. A nemek 689; 12.6. Az egy 694; 12.7. Az egy-hez köthető legjellemzőbb tévedések 695; 12.8. Panteizmus 695; 12.9. Monizmus 696; 12.10. Monarchianizmus 697; 12.11. A magyar egy fogalom 698; 12.12. Hasonuló egy 704; 12.13. Páros szerveink 711; 12.14. Mi tehát a lét? 711; 12.15. A látásunk, létünk legfontosabb ismeretforrása 713; 12.16. Nyelvünk anyagi szemléletéről 714; 12.17. Anyagi vagyon, és a szellemi van ellentéte 716; 12.18. A vagy-ról, mint kötőszóról 720; 12.19. A létezők egymásra irányuló vágya 721; 12.20. Vad az, aki/ami elkülönülten létezik 722; 12.21. Az anyagi jav, és a szellemi jó ellentéte 723; 12.22. A javas és jós szavaink összevetése 724; 12.23. Van ↔ vagyon ↔ jav ↔ jó 725
A harmadik kötet 15. fejezete bepillantást ad a magyar nyelv Isten szavába, majd átvezeti az olvasót a Teremtés könyvének kifejezésein, megláttatva annak magyar nyelvi mélységeit. Az ember teremtésével kapcsolatban felvilágosítást ad a nyelvünkben megbúvó embertani (antropológiai) ismeretekről, pl.: test-lélek kapcsolatáról, összevetve azt a görög gondolkodók elképzeléseivel. A 16. fejezet élet és halál ellentétről tárgyal, rávilágítva nyelvünk kettős (dualista) rendszerére, mely dualista rendszer eltér a nyugat dualizmusnak nevezett gondolatvilágtól, minthogy a magyar nyelv szerint az Isten és a Sátán alá-fölé rendeltségi vizsonyban áll egymással, nem mellérendeltségben. Végül a 17. fejezet bepillantást enged nyelvünk erkölcsi rendszerébe, vezérfonalként használva a 7 főbűnt, valamint a krisztusi 8 boldogságot.
Tartalomjegyzék
13. Bevezető 727
14. Isten a magyar műveltségben 729; 14.1. A magyar „Isten” névről 729; 14.2. Az egyistenhitről általában 731
15. A világ teremtése a Biblia szerint 741; 15.1. Első nap: a világosság születése 741; 15.2. A második nap: az égbolt teremtése 743; 15.3. A harmadik nap 747; 15.4. A szárazföld és a tenger szétválasztása 747; 15.5. A tenger 747; 15.6. A föld 749; 15.7. A föld benépesítése növényekkel 750; 15.8. Hajt 750; 15.9. Fű 750; 15.10. Mag 751; 15.11. Gyümölcs 752; 15.12. Negyedik nap: az égbolt benépesítése 752; 15.13. Nap, nappal 753; 15.14. Hold, éjszaka 754; 15.15. Csillagok 756; 15.16. Ötödik nap: a levegő és a vizek benépesítése 757; 15.17. Levegő 757; 15.18. A levegőhöz köthető szél, száll szavaink 761; 15.19. A szélben szárnyaló szárnyas 762; 15.20. A sodró víz 763; 15.21. A hatodik nap 764; 15.22. A szárazföldi állatok teremtése 764; 15.23. A többérteményű állat, és az élet 764; 15.24. Az ember teremtése, megbízatása és megáldása 766; 15.25. Az emberi lélek és szellem 767; 15.26. A héber lélek fogalom 768; 15.27. Nefes 768; 15.28. Rúaḥ 770; 15.29. Az ógörög lélek fogalom 771; 15.30. Az ógörög lélek fogalom a Bibliában 773; 15.31. A magyar lélek, és szellem kifejezések Szentírási kapcsolata 775; 15.32. Az emberi elme 781; 15.33. A héber nyelv szív fogalma: léb(áb) 781; 15.34. A magyar elme fogalma 784; 15.35. A testi idom és a szellemi ildom 786; 15.36. A mód a viselkedés idoma 788; 15.37. Az idom szavunk id gyökéről 789; 15.38. Az üdvösségünk csak az időben érhető el 793; 15.39. Dicsekvés 794; 15.40. Az emberi test 795; 15.41. A testrészek 799; 15.42. Agy 799; 15.43. Áll 799; 15.44. Bél 800; 15.45. Borda 801; 15.46. Bőr 802; 15.47. Csont 802; 15.48. Fej 803; 15.49. Koponya 803; 15.50. Mell 803; 15.51. Száj 804; 15.52. Valag 804; 15.53. Váll 805; 15.54. A lélek és test kapcsolata 805; 15.55. Az érzeteket feldolgozó értelem 811; 15.56. A felosztó és összerakó ész 813; 15.57. A testi lelki folyamatokat összekapcsoló érez szavunk 816; 15.58. Az érzelem, a hosszan tartó érzés 818; 15.59. Érzelem mint erő, a megismerő nyelvészet felfogásában 819; 15.60. Az érző érzék 820; 15.61. Az érzékel(és) a folytonos érzék 821; 15.62. Az érzéki(ség), a rövid távú érzék 821; 15.63. Lélek és test kapcsolatának összefoglalása 822; 15.64. A házasság 822; 15.65. A házasság egysége 823; 15.66. A házasság egységét biztosító ház 823; 15.67. A házasság szentségének egysége a megismerő nyelvtanban 825; 15.68. A Férj a lágy, felsőbb erő 825; 15.69. Isten mellett a hitestárs tölti be a lelket 826; 15.70. A feleség a férj másik fele 826; 15.71. A feleség engedelmességének szükségességéről 828; 15.72. Szakállas feleség 833; 15.73. A család a cselédek munkaközössége 833; 15.74. Első a gyerek 836; 15.75. Hetedik nap: Isten megpihen 839
16. Élet és halál ellentéte 843; 16.1. Szabadságunk a bűn halálától való elszakadásban keresendő 844; 16.2. Rabságban nálunk erősebb hatalom uralkodik felettünk 848; 16.3. A gonosz, rabul ejtő ármány 849; 16.4. Az éltető (él, el) és a halált hozó (ál, al) szellemi létezők, hatása az anyagi világra, létesítő (ér, er) és pusztító (ár, ar) erőként 849; 16.5. Áld szavunk a halálban gyökerezik 855; 16.6. Az ál, a hamis lét gyöke(re) 858; 16.7. Jézus Krisztus „alászállt a poklokra” 860; 16.8. Az al és (f)el idői és téri szemlélete 863; 16.9. A zárt pokol 867; 16.10. „Harmadnapon feltámadt a halottak közül” 873; 16.11. „Fölment a mennybe” 877; 16.12. A me gyök emelkedett mozgásossága 877; 16.13. Az emelkedett menny 879; 16.14. A mennyezet a mennyet jeleníti meg 881; 16.15. A menyasszonyság a nő emelkedett létállapota 882; 16.16. A létesítő erőt jelentő er és a pusztító erejű ár gyökök ellentéte 883; 16.17. Az ártó elv az árny 889
17. Az erkölcs Isten erejéből serken 891; 17.1. Az erkölcs mint erő, a megismerő nyelvészetben 902; 17.2. A kísértés a lelkiismeret rettegtetése 903; 17.3. „Ne vígy minket a kísértésbe” 906; 17.4. A kísértésbe vitelről még néhány gondolat 910; 17.5. A folytonosan szétválasztó viszály 912; 17.6. A viszály rokon kifejezései a vesz, vész, veszély 912; 17.7. A rendet jelentő és a hasonuló (fraktális) világot felépítő szer gyök 915; 17.8. A szarv, az Isten felé emelkedés jelképe 919; 17.9. Az (ön)hasonuló módon felépülő szerkezet, szervezet 921; 17.10. A teremtett világ ténylegesítő ereje a szeretet 924; 17.11. A szeretet testiségét magába foglaló szerelem 928; 17.12. Eleve elrendelés és szabad akarat 931; 17.13. A jó, lágy hajlandóság 942; 17.14. A jognak az egyetemes jót kell szolgálnia 945; 17.15. A jót jelentő gyó gyök 945; 17.16. Testi, lelki jójulás rejlik a gyógy törzsben 946; 17.17. Gyónáskor önszántunkból akarunk javulni 946; 17.18. Rossz, aki tartósan ártó szándékú 949; 17.19. Aki rossz, az ronda is egyben 952; 17.20. Szép az, ami teljesen ép 954; 17.21. A színek a fehér teljességének részei 955; 17.22. A megtisztító tűz 960; 17.23. Színház szavunk eredete 962; 17.24. Az isteni teljességet hordozó ig gyök 963; 17.25. Istennel összekötve lenni az iga által 963; 17.26. A béke egyfajta összekötés 965; 17.27. Ami igaz, az az Isteni teljesség miatt egész 965; 17.28. Az Ige, az idők teljessége 971; 17.29. A teljességre rámutató igen 975; 17.30. Az isteni teljesség hiányát mutató hamis, hazug, hiba szavak 977; 17.31. Az erény szavunkhoz köthető kifejezések 980; 17.32. A remény belsőnk megremegtetője 980; 17.33. Folytonos lágyság a kegyelem 981; 17.34. Szorongatás a folytonos összehúzás tevése 984; 17.35. A folytonos lelki tűrődés elviselése a türelem 985; 17.36. A szégyen olyan, mint a szenny 986; 17.37. Az erény az isteni létesítő erő elve 987; 17.38. Az érzékek és az erkölcs kapcsolta 991; 17.39. A szaglás erkölcsi értelmezése 991; 17.40. Az illat viszonya az illik, illő szavakhoz 992; 17.41. A bűn orrfacsaró bűzössége, büdössége 994; 17.42. A bűn következménye a bénaság 996; 17.43. A beteg belseje hiányos állapotú 998; 17.44. Botrányt a hiányos belsővilágú ember okoz 1000; 17.45. A bűn kölcsönössége a vétekben nyilvánul meg 1003; 17.46. A tévelygés a kölcsönös távolodással valósul meg 1004; 17.47. A hét főbűn 1005; 17.48. A mások fölé emelkedett felfuvalkodottság a kevélység 1006; 17.49. A gőg, a teljes felfuvalkodottság 1007; 17.50. Az üres hiúság 1009; 17.51. Erkölcsi feslettség a fösvénység 1009; 17.52. A mindent egybehordó zsugori 1010; 17.53. A kapzsi az összekapkodott javait egybehúzza 1012; 17.54. A fűvel, fával összebújás a bujaság 1013; 17.55. A pörgő, forgó parázna 1014; 17.56. A kurva körül legyeskedő férfiak 1016; 17.57. A fájdalmas, metsző rosszindulat, az irigység 1017; 17.58. A torkosság a torlódást jelentő torok túlzott használata 1017; 17.59. A nyelés és az ny_l gyökváz 1019; 17.60. A hangutánzó falánk 1023; 17.61. A hangutánzó romboló erő, a harag 1023; 17.62. Aki mérges, az maró hatású 1024; 17.63. A (jóra való) restség a serénység ellentéte 1027; 17.64. A bánat indít a bűn alóli feloldozáshoz 1030; 17.65. A bán és a bénultság hosszan tartó változata a szán és a szenvedés 1033; 17.66. Boldogságot a bűntől való búcsú, a megbocsájtás adhat 1035; 17.67. A krisztusi nyolc boldogság 1044; 17.68. Boldogok a lélekben szegények 1044; 17.69. Boldogok, akik sírnak 1045; 17.70. Boldogok a szelídek 1046; 17.71. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot 1047; 17.72. Boldogok az irgalmasok 1047; 17.73. Boldogok a tisztaszívűek 1047; 17.74. Boldogok a békeszerzők 1048; 17.75. Boldogok az igazság miatt üldözöttek 1048; 17.76. Útra bocsájtó búcsúsorok 1057
18. Záróima 1059
19. Függelék 1063; 19.1. Fontosabb műszavak 1063; 19.2. Halotti Beszéd 1066; 19.3. A Halotti Beszéd elavult szavai 1069; 19.4. Ómagyar Mária-siralom 1071; 19.5. A Biblia könyveinek rövidítésjegyzéke 1073; 19.6. Ószövetség 1073; 19.7. Újszövetség 1074; 19.8. Imádságok 1075; 19.9. Az Úr imádsága (Miatyánk) 1075; 19.10. Az angyali üdvözlet (Üdvözlégy) 1075; 19.11. Az Apostoli Hitvallás (Hiszekegy) 1076; 19.12. Tízparancsolat 1077; 19.13. Héber ABC 1078; 19.14. A betűk azaz a mássalhangzók 1078; 19.15. Magánhangzók 1079; 19.16. Egyszerű magánhangzók 1079; 19.17. Összetett magánhangzók 1079; 19.18. Görög ABC 1080; 19.19. Görög kettőshangzók (diftongusok) 1080; 19.20. Görög megkülönböztetőjelek (diakritikus jelek) 1081; 19.21. Különleges görög megkülönböztetőjelek 1081; 19.22. Görög hehezet 1081; 19.23. Görög hangsúly 1082
20. Irodalomjegyzék 1083