Nyelvmegőrzés

Tudományos vázlat

Bevezető

A digitális kapcsolati hálók bővülése gyors ütemben valósul meg, így az információs társadalmak vezető informális információs csatornájává lett, és az oktatásban betöltött szerepe már nem fakultatív, mivel ez a jelenléti oktatással - szintézisük révén - azzal egyenértékűvé vált. A nevelés-oktatás személyiségfejlesztő hatása ilyen módon nem csak a nevelő-nevelt személyes kapcsolata révén valósulhat meg, hanem annak fóruma lett a digitális információs közösségek terepe is. Ugyanakkor az elektromos médiumok használatával egy új kommunikációs tér született, mely tér virtuális ugyan, azonban alapvetően megváltoztatta a hely és a közösség viszonyával kapcsolatos képzetünket. (Szécsi, 2014, o. 2) Kutatásom célja annak feltérképezése, hogy milyen hatással van a digitális ismeretszerzési gyakorlat megvalósulása, valamint az információs közösségek gondolatközösségként való működése a tanulók jellemfejlődésére, és mennyiben, és milyen módon befolyásolja a konstruktív életvezetést biztosító értékpreferenciák kialakulását azzal, hogy a digitális transzfer jelensége (Véghelyi, 2021) hatással van a megismerési, és érzékelési mentális folyamataikra? Doktori témám a tanulás és tekintély ismeretelméleti összefüggésrendszerének kutatását foglalja magában. Rendszeresen végzek kutatásokat 12-17 éves fiatalok körében, mely kutatási eredmények az alábbi tapasztalatokat hozták.

Kutatási eredmények

1. A digitális platformokon történő ismeretszerzési módok alkalmazása nem készteti őket arra, hogy bármilyen tudást fejben tartsanak
2. Az iskolai oktatási gyakorlat erre a digitális keresésre való inspirálással leszoktatja a tanulókat a memorizálásról
3. A net-nyelvi dizárnerség elemeinek kizárólagos alkalmazása szűk keretek közé szorítja az önkifejezés lehetőségeit (nem ismerik az egyes szavak, kifejezések, érzelmek jelentéstartalmát)
4. Mindezek következménye a rendkívül szűk szókincs megléte, mely korlátozza a megismerőképességüket (autodidaxis hiánya, olvasás hiánya, logikátlan nyelvi transzmisszió jelensége)
5. A technikai eszközök kizárólagos használata, és az onnan kapott információk sebessége lerontja a figyelmet, mert azt az illúziót kelti bennük, hogy nagyon szerteágazóan, és gyorsan tudnak mindenre figyelni
6. Emiatt lehetetlenné válik az elmélyült gondolkodás, a valódi ok-okozati összefüggések felismerése
7. Az elmélyült gondolkodás hiányában, szűk szókincs meglétével nem alakul ki személyesség, önismeret és empátia, így erkölcsi értékrend sem tud kialakulni.
8. Személyes tanítói tekintély hiányában nem jön létre stabil értékpreferencia

Évekkel ezelőtt kezdtem el alapkutatásaimat egykori, és jelenlegi tanítványaim körében, mélyinterjús módszerrel. A vizsgálati anyag értékelése során szembesültem azzal, hogy az élő beszélgetés terében nyert nyelvi kifejezéseket a tanulók nem értik, és alapvető kommunikációs nehézségeik vannak, ami befolyásolja a világról, önmagukról, és értékrendjükről alkotott képüket is. Az ismeretek átadásának legnagyobb akadályát a nyelvi kifejezőkészség elégtelensége okozta, mely a megértést, és az önkifejeződést egyaránt befolyásolja. Ennek elégtelensége megmutatkozik a helytelen kommunikációban, és viselkedési elégtelenségben is, melynek forrása gyakran a virtuális tér. Relevenciáját e vizsgálatnak az indokolja, hogy az ember öntudatának lényege, hogy képes a gondolkodásról gondolkodni, vagyis képes a megismerő képességét megismerni, vagyis megismerni azokat az eleve adott formákat, melyek nélkül, nemhogy önmagára, de a külvilágra sem volna képes rátekinteni.

Milyen feladat mutatkozott előttem tanárként? Minden megértés a fogalmi megragadás természetéből adódóan a lényegre irányul. A lényeg pedig – ha érzéki dolgokban is keressük azokat – az érzékletes anyagban mintegy rejtve van, ebből ki kell emelni. Ezen munka, vagy gondolati művelet során a lényeges jegyek kiválogatása annál nehezebb, minél zsúfoltabb érzékletes anyag (mai szóhasználattal: inger) terheli a megfigyelőt. Ebből nyilvánvaló, hogy a puszta érzékelés, vagyis a kizárólagosan érzékelési adatokkal való elárasztás nem a megértés útja. Ez az ingertöbblet szinte folyamatosan, gondolkodásra, és más kapcsolati formára időt nem hagyva izgatja a tanulók érzékelését, rendkívül gyors sebességgel, mely a megértés folyamatának ismeretelméleti etapjait nem tudja bejárni, így csak felületes, és összefüggések nélküli ismerethalmazzal találkoznak. Az érzékletek tartalmát ugyanis a megismerés során valahogyan rendszerezni, egyszerűsíteni kell, ha a fogalmak érteményeit akarjuk vele elérni. Az érzékleteknek ilyen módszeres feldolgozása, ha elmarad – mivel lényegében kimagyarázhatatlan –, és az ellenőrzés alól mindig kisikló elvonatkoztatás műveletével igyekeznek azt helyettesíteni. Márpedig az érzéki elemek nélkül nincsenek fogalmaink, mert az érzékletes elemek olyan lényeges alkotórészei a fogalmaknak, hogy ezek nélkül tárgyi értékű, tárgyilagos fogalomról egyáltalán nem beszélhetünk Végtelen, és határtalan tudást nem tud a megismerő birtokolni, mert a lényege nem lenne megragadható. Minden, aminek nevet adnak, az egyúttal lehatárolás. Ha a névadás, a fogalmak meghatározása nem történik meg, akkor káosz lesz. A dolgok megnevezése valójában tekinthető a reális valóság láthatóvá, és megismerhetővé tételének. De ha a tanulók nem ismerik az egyes szavak, fogalmak jelentéseit, akkor sem beszélni, sem gondolkodni nem lesznek képesek, és elmarad a memorizálás is, így valódi tudásra nem tesznek szert. A szavak ismeretének jelentésalkotási útját kutatva rögzítettem azokat az elemeket, amiket meg kellett ismertetni a gyerekekkel.

Módszer

A diákok körében alkalmazott vizsgálataim ábrázolási módszerének ötletét Charles Fillmore-nak a FrameNet, keretháló projektje adta. (Kövecses & Benczes, 2010) A fogalmi keret feltérképezése a nyelvi megértés, és a fogalomalkotás folyamatában azokat a kapcsolatokat vizsgálja, melyek a személyes megismerés során a mediatizációs hatás körén kívüli jelentésalkotást jellemzik, amely mentén vizsgálható az adott egyén és közössége értékpreferenciája. A fogalmi keretek vizsgálata éppen arra keresi a választ, hogy a nyelv az csak kifejezésmódja-e a gondolkodásunknak, avagy maga a nyelv befolyásolja a gondolkodásunkat? Bármelyik elmélet mellett is döntünk, az anyanyelvi tisztázás feladata melyet egy propedeutikus beavatás foglalna magában, megkerülhetetlen a nyelv és a gondolkodás fejlődésének szoros összefüggései, és a megismerés személyes mivolta okán. Az elme, a szellem legkiválóbb része leértékelődni látszik a megismerésben azáltal, hogy kész információkat kritikai elemzés nélkül tudásként kezelünk, és bírunk anélkül, hogy bensőnk értékvilágának szűrőjén átengednénk, és uralkodna az összes többi rész fölött. A közösségek gyengülése minden korban a kultúra válságát is jelentette, és a globalizációs társadalmakban ez egy általános deficitként mutatkozik meg. Az utóbbi időben a közösen átélt tudás (gondolatközösségek) szerepe leértékelődött, és ezt csak látszólag ellensúlyozta a digitális platformok szereplőinek „közösségekké” szerveződése. Ennek hatásait a digitális platformok használatának növekedése azonban egyúttal mérhetővé, azaz kvalifikálhatóvá, és kvantifikálhatóvá is teszik. A digitális közösségek virtuális életterének vizsgálatához ugyanis éppen a digitális fórumon való jelenlét járul hozzá. Ennek a jelenségnek tehát az erőssége a gyengesége is egyben, tehát nem látens probléma, azaz kutatható.