A dialógus mint újra felfedezett ismeretszerzési paradigma
Absztrakt
A tanulmányban ismertetett, metakognitív jellegű akciókutatások azt vizsgálják, hogyan akadályozzák a gondolkodást érintő negatív nyelvi jelenségek, melyeket a tudás digitális átadása és az úgynevezett „nyelvi design” felerősít, a gondolkodó képességek (mens, ratio, intellectus, memoria) működését, amelyek a gondolkodás révén adottak a megismerés, valamint az abból eredő szóbeli kifejeződés területén.
A téma relevanciáját az angolszász nyelvi transzmissziós hatások következtében elterjedt diázjner kifejezések használatának növekedése indokolja, ami sürgetővé teszi a tanuláselméleti paradigmaváltások szemantikai hatásainak kutatását a magyar nyelv vonatkozásában. A dialógus lélekfilozófiai megközelítése a tanulóval egyfelől egy propedeutikai jellegű megismerési itineráriumot ismertet, másfelől a szellemi önreflexió tudatossá tételével képessé teszi a platóni dialógus közösségi alkalmazásában rejlő speciális tanulási helyzetben való aktív részvételre. Az ismeretképződést a képzetek megjelenésével benső szóként vizsgálja, elsősorban Aurelius Augustinus funkcionális lélekképzetét alapul véve, különösen a benső szó külső, nyelvi formában történő megnyilvánulásának koherenciájára. A mediatizációs hatású nyelvi jelenségformák változásira a metakognitív kutatás és tanítási módszer az ismeretek nyelvi kifejeződésére egy tudományos diskurzusban kevéssé figyelembe vett akadémiai korpusz revideálásával kíván egy sajátságos tanulásmódszertani utat bemutatni. A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár projektuma, valamint a magyar nyelv gyökrendszerét leképező gráfok nyelvi eszközeként kerülnek bemutatásra.
Bevezetés
Munkámban a hagyományos ókori dialógus módszerével az emberi ismeretszerzési fórumnak tekintett lélek természetét vettem górcső alá azt vizsgálva, hogy a mai posztmodern kor reális környezetében hogyan lehet e tradíciót a fiatalok hitoktatásában megvalósítani. A hálózati társadalmakban a virtuális közösségekben új nyelv terjed. Az angolszász nyelvi transzmisszió hatására megjelenő dizájner kifejezések (Szécsi, 2017) ismeretképződésre gyakorolt hatását kutatva kétféle kommunikációs inopia is megmutatkozott. A dialógus paradigmájának értelmezését a funkcionális lélekismeret tanításában nem csak a személyek közötti kommunikáció nézőpontjából közelítem meg, hanem a benső szó születésének ismeretképződési értelemkommunikációjában is vizsgálom az ismeretképződés folyamatát. E propedeutikai jellegű kutatás azt kívánja feltárni, hogy milyen hatása van a posztmodern kor digitális ismeretszerzési gyakorlatában elterjedt nyelvhasználat romlásának a megértésre és a tanulási hatékonyságra.* A mai technikai eszközök révén az információ az emberi elmén kívül is létezik és könnyen tárolható, ennélfogva az információ önálló, független valóságként fogható fel. A jelentés azonban más, mert az információ feldolgozását és értelmezését is feltételezi, vagyis nem beszélhetünk jelentésről az információ-feldolgozó megismerő személyes jelenléte nélkül. Ma a nyelvi értelmezés problémáját abban látom, hogy már nem az a fontos, hogy mit jelentenek a szavak, hanem hogy mit értenek alatta a beszédben, vagy az írott szövegben. A diszkurzív gondolkodásfolyamat funkcionális tanításával a benső dialógus személyes tudáskezelést tesz lehetővé a megismerő számára, mely tudáselemek koherens rendszerben alkotják a személy ismeretrendszerét, mely számára hozzáférhető a mediatizáción kívül.
A módszerrel az alábbi tézisek nyertek igazolást:
- Nem vezethet megértéshez, ha a dolgokat a róluk alkotott fogalmakból (melynek a szó csak jele nem maga a dolog) akarjuk megismerni és kutatni, nem önmagukból.
- A dialógus olyan metakognitív módszer, miáltal megismerhető, hogy mi történik a megismerő gondolkodásában akkor, amikor a megismerő ismeretekre tesz szert.
- A gondolkodás szellemi változásfolyamatában a lélek képzetekkel operál, melyek keletkezésének, formálódásának útja követhető a szó keletkezését vizsgáló nyelvfejtegetés eszközével.
* Ezt a metaforikusnak nevezett jelleget jelentésátvitelként fogják fel, ám itt nem a klasszikus ismeretelméleti hasonlóság képezi az átvitel alapját, hanem mindig változó, szociokulturálisan hozzákapcsolt konnotációk összessége. A közmegegyezés mögött legitimáló tekintély nincsen, e kifejezések a digitális felületeken jelennek meg és terjednek el a használók között.
Kutatási etapok a megismerés felosztásában
A lélekben az eredetileg anyagi, érzéki úton szerzett minden benyomás anyagtalanná válik. A szellemi élet lényege azonban nem az anyagtalanság, hiszen az ember szellemi képességeinek kibontakoztatásához elengedhetetlen az anyagi világgal való kapcsolat, hanem az önreflexió, ami a megismerő „én” szellemi működéseiben ismerhető meg. Az „én” ebben az értelemben az öntudat hordozója. Azt, hogy ez az „én” szellem, az igazolja, hogy folyamatosan reflektál, azaz visszatekint önmagára. Kutatási célkitűzésem során tehát abból indultam ki, hogy nem a net-nyelvi szókészlethez kell szűkíteni a tanítási tartalmat, hanem éppen a benső szellemi tehetségeket kell feltárni a tanulókban, hogy az ún. benső szó keletkezését eredményező lelki tehetségek megismerhetők legyenek.*
Az emberi lélek „a priori” ismerettel rendelkezik a dolgok formájáról, ezért ha hasonlót látunk, akkor abban ezeknek a bevésődött ismereteknek a formáját ismerjük fel. Az elme a megismerés során az emlékezet segítségével, az elmében lévő alakokat, formákat összepárosítja. Ezt részben az érzéki ismeretek fogadása és formaalkotása, részben az eleve adott ismeretek, mint potenciális formák képződésével teszi. A képzetek, amik ilyen módon létrejönnek, a képzés eredményei, amiket képzettársítások révén viszonyban szemlélhetünk. Viszony egyrészt a kép és a valóság között, másrészt az elmében lévő egyes képzetek között. Ennek eredménye az elmében már egyfajta tudás, ami ott az emlékezet által tároltatik, mi által a lélek megismeri az egyes képzetek közötti ok–okozati összefüggéseket. Az emlékezetből való kiemelés által a képzetek megismerése mindig konkrét módon történik, jelen időben a lélekbe vésődött eleve adott fogalmak által. Így vannak meg a lélekben az örök és változatlan dolgok formái is. (August. De mus., VI.12.35)
* A méns, ratio, intellectus, spiritus, memória latin terminusokkal jelölt lelki tehetségek magyar fordításában mindezidáig nem alakult ki egységes terminusértelmezés. A szellemi műveletek megkülönböztetése a működéséből lehetséges. (Aquinas ST I, q76,a1) Kutatásom során Aurelius Augustinus lélekképzetét használom. (August. De Gen. litt.)
A kutatások módszertana
A korakeresztény beavatás módszerét felelevenítő bölcseleti tanítás, az e célra megalapított Légati Caritatis Egyesület* keretein belül zajlik. A kutatási célcsoport 14–20 éves fiatalok, akik a gondolkodás egyetemes alapformáinak plasztikus és önreflexív megismerését mint a megismerés alapkorpuszának propedeutikáját kapják a gondolatközösségként önmagát értelmező lélekterápiás táborokban. A propedeutikai ismeretek plasztikus bemutatása a diákok meglévő élet- és tudástapasztalatainak szókészletéből nyert kontextusban, annak fogalmi tartományában fellelhető tárgyi ismereteket alapul véve vezeti el őket a szellemi létmód terminológiájának (valamint működésének) megismeréséhez és a szellemi tapasztalás önreflexív elsajátításához. A cél a szellemi képzettár gazdagítása, vagyis a szó általi képzet megjelenítése az elmében, reflektálva a gondolkodás benső formálódására. E foglalkozásokon a magyar nyelvfejtegetés eszközével a szókép plasztikusan, képi formában is megmutatható a metakognitív akciókutatás módszerrel. Az anonim mélyinterjús elővizsgálatok eredményeit tartalomelemzéssel értékelve mutatkozott meg az, hogy a magyar kifejezések helyett dizájner-kifejezéseket használó diákok az alapvető magyar szavakat nem képzik le elméjükben, a fogalmakat pusztán azok megértése nélkül használják. (Véghelyi, 2025)
A dialógusban facilitátorként működő tanár tanító szava mint figyelmeztetés (admŏnĭtio) hangzik el a dialógusokban (August. De mag., 11.36;14.45–46), melyre reflektálva történik az ismeretforma, azaz a szellemi képzet megjelenítése felírótáblán a magyar nyelv gyök alapú gráfjai ábrázolásával. Az explikációt tükröző szókép képének kibontása a benső dialógusban szellemi megértéshez vezet, valamint a személyközi dialógus közösségi hatásával önismeretet is fejleszt.
A dialógus mint a benső szó interakciója
A filozófiai dialektika a kérdezés, jobban mondva: a továbbkérdezés művészete, amit Gadamer egyszerűen a gondolkodás művészetének nevez, mert magában hordozza a beszélgetés folytatásának lehetőségét, (Gadamer, 1984, o. 255–258) melynek alapja a lélek intenciója. Itt a közösségi és egyéni előfeltevések, eszmék és érzések lesznek azok, amiket feltár az a lelki intenció*, ami rejtve irányítja az éppen zajló interakciót, mert abból indul ki, ami minden résztvevőben közös, a megismerés eleve adott formái alapján. A szókratikus párbeszédekben az igazi kérdés nem arra vonatkozik, amiről beszélnek, hanem arra, aki beszél. Itt a tanító addig vezeti a benső dialógusban a tanulót, amíg számot nem ad saját magáról, miközben valójában nem tanul meg semmit, és a tanító sem állítja azt, hogy bármit is megtanítana. (Hadot, 2010, o. 29) A szókratészi docta ignorantia a kérdezés valódi struktúráját és elsőbbségét világítja meg. Amire rákérdez, annak ugyanis előre felteszi a létét.
A közösségek és értékek válságainak kezelésére irányuló kísérletek újra az érdeklődés homlokterébe emelték a dialógus módszerét, olyan kollektív tudakozódási módszerként tekintve rá, mely nem csak az egyes ember által mondott, gondolt, érzett tartalmakra irányul, hanem alapvető motivációinkra, feltételezéseinkre, hiteinkre, melyek cselekvésekre ösztönöznek bennünket. (vö. Bohm és mtsai., 1991) Vagyis abból indul ki, hogy a tapasztalt válságok, értékdevalvációk az inkoherens emberi gondolkodás eredményei, ezért azt kutatja a gondolkodásban, ami az emberben egyetemes, tehát felteszi a gondolkodás megismerhetőségének lehetőségét is. A gondolkodásfolyamat metakognitív vizsgálatában a benső dialógus ismeretformálódási folyamata azokat a szellemi etapokat vizsgálja, amiben a benső ismeret születik, amit képzetekkel operáló változásfolyamatként szemlélhetünk, s szóképzetekkel fejezhetünk ki, ahol a nyelvi forma nem mellékes.
A résztvevők számára a belső érzékelés gyakorlatoztatása a szóbeli tanítás által, hallás útján történik, Szókratész bábáskodásának (maieutiké tekhné) (vö. Pl. Tht.) módszerével. Nem kész ismereteket kap a tanítvány, hanem hozzásegítjük őket ahhoz, hogy maga „hozza világra” magából ismeretét, ami benne formálódik, mely a benső szó kiszabadítása a személyközi értelem-kommunikációból, ami csak közösségben tud megvalósulni.
* A lélekfilozófiában használt intenció az érzékelést is irányító figyelem pályája (iter intencionis) nem az agy, hanem az anyagtalan lélek odafigyelése, miáltal a lélek felelős az érzékelés folyamatáért is (sentiendi modus), mely azt jelenti, ha az érzékszervek épek, a figyelem kilép az érzékszerveken túlra, az érzékelhető dolgokig, mely szellemi. (August. De Gen. litt., XII.XX.42.) Szemben a fizikaizált elmeképzeten alapuló intencionalitás-elméletekkel, ahol a nyelv intencionalitása az elme intencionalitásától függ, az agy az intenció orgánuma, s nem az anyagtalan lélek. (Searle, 2000, o. 94–96) Az anyagtalanság okán a lélek intenciója szellemi, mely a test életelve.
A képzet a diszkurzív gondolkodás folyamatában
A gondolkodásban egyrészt történik a dolog megismerése, a fogalom alkotása, másrészt a dolog kifejezése a szó által, ami az ismeretszerzés folyamatában szellemi módon, az elme közreműködésével valósul meg a nyelvi kifejeződés előtt. Az elmében felfogott és formálódó benső szó változásfolyamatában értelmezni kívánja annak nyelviségét, mivel a megértés a gondolkodásban végrehajtott folyamatos fogalomalkotás, ezért sajátos – bizonyos nyelv előtti ám mégis – nyelvi jelenségnek tekinthető. A valódi szó akkor jön létre, amikor az akarattal mozgatott képesség arra irányul, amit az emlékezetben tárolt képzetek által már tudunk, és átvéve a dolog hasonlóságát, új ismereti formát hoz létre, mivel a hasonló a hasonlóval ismerhető meg. (Arist. De an., 404b; 410a) Ezt a benső dialógusban mondjuk ki, hangzás nélkül, méghozzá a hangzásra való gondolás nélkül, ezért ez egyetlen nyelvhez sem tartozik, ez az elme saját nyelvén ölt alakot. Az emberi szó igényli e formálás aktusát. A benső dialógus, mint ismeretformálódás a benső szó (a gondolt) sajátosságából indul ki keletkezésének értelmezése során, a tanító figyelmeztető szavának hatására.
A tanító szó csak akkor eredményes, ha a hallgató elméjében értelmet nyer a szó, mikor a megismerő benső képzetet tud alkotni az ismeret tárgyát jelentő dologról, aminek a szó csak jele. Vizsgálom az ismeretképződésben egyfelől az emberi tanító szó hatását az auditor elméjében történő ismeretalakulásra, másfelől a hallgató belső szavában formálódó ismeret nyelvi feltételeit, mely a tanítás expresszív eredményességi mutatója lehet. A tanító szó nyelvi formában történő elhangzása és hallás általi felfogása indítja meg a benső szó előjövetelét, ami egyben teljes megmaradás is. Az egyik szó a másikból teljesen (totaliter) keletkezik, a szellemből ered, és ennyiben a gondolkodás folyamata és nem változásfolyamat. Sokkal inkább nevezhető és tekinthető előjövetelnek, vagyis aktus az aktusból és nem a potenciából. Ezzel Gadamer is arra a következtetésre jut, hogy a szó a megismerés végrehajtása, képződés, amely szó szerint azt jelenti, hogy képpé válik, miáltal formát kap. (Gadamer, 1984, o. 269)
A nyelvi fogalmi keretek vizsgálata azért elengedhetetlen, mert az elgondolt, megismert tartalmakat mindig valamilyen külső nyelvi formában explikálja a megismerő. A nyelv mint realitás, az objektív valóságban élő ember számára ezen a valóságon belül is külön világot képez, ugyanis az ember számára a nyelv nem csak a kommunikáció és a reflexió alkalmi eszköze. A Sapir–Whorf által felvetett nyelvi hipotézis joggal mutat rá arra, hogy a nyelvi viszonylagosság meghatározza a gondolkodást, mert az elgondoltat csak a meglévő fogalmakkal lehet közölni, emiatt a közlő kénytelen mindent úgy elgondolni, hogy azt ki is tudja fejezni. (Sapir, 1971, o. 46)
A nyelv befolyásolja a gondolkodást, mert a beszélt (külső) nyelv – a lehatárolás okán – szükségképpen leszűkíti a benső, gondolt szót. Ennek következtében előbb-utóbb a benső nyelv használata is úgy alakul át, hogy a szavak általi kifejezhetőségének (a korlátozottabb nyelvi tartomány szókészletével) megfelelően kezdünk gondolkodni, ezért mellőzhetetlen a nyelvi rendszer koherenciájának ismerete. Ez az összefüggés arra mutat rá, hogy használói a benső fogalomkészletet a nyelv ilyen visszahatásának eredményeképpen nem fogják maradéktalanul használni. Az emberi közlés eleve abszolút értelemben vett kommunikációs inopiát hordoz magában, mivel minden explikált ismeret lehatárolása a benső ismeretnek, ami mindig több, mint a róla alkotott kifejezhető fogalom.
Felmerülhet a kérdés, hogy van-e értelme akkor is benső szóról beszélni, ha tudjuk, hogy nyelvhez kötöttségünk megszüntethetetlensége ellenére sem tudunk ettől elrugaszkodni? A gondolt értelmet Gadamer az értelem szavának nevezi, amihez szellemileg felemelkedhetünk ugyan, ám ez valójában nem nyelvi jellegű ismereti művelet. E szó léte a megnyilvánulásában van és igaz ez a szó, mert azt mondja meg, hogy hogyan van a dolog. Nem is tud semmit magáról, hanem – amint Gadamer megfogalmazza – mindent abból a tudományból merít, amelyből születik. (Gadamer, 1984, o. 294) A tanítás során azonban az a tény, hogy melyik és milyen ez a nyelv, mellyel a megformált ismeretanyag, azaz a tudás közöltetik, nem mellékes, mert a nyelvkészlet leszűkítheti a benső szót.
Az eredmények algoritmizálhatósága
Fontos volt, hogy kutatásom eredményeinek verifikálhatósága és ábrázolhatósága megfeleljen a tudományos ismérveknek. A kezdeti ábrázolási ötletet Charles Fillmore FrameNet* projektje adta, mely abból indul ki, hogy tudásunk kategóriákra épült fogalmi keretekben leképezhető. A nyelvész azt kutatta, hogy meghatározható-e a szavak jelentése az ábrázolt fogalmi keretek segítségével? A megismerő ugyanis csak akkor tesz szert rendszerszemléletű, reális tudásra, ha tudja, hogy az egyes fogalmak mely és miért éppen azokból a szavakból lettek képezve, ez az alapja a mentális reprezentációjának és az emlékezetből történő visszakereshetőségnek.
Az angol nyelvű FrameNet-projekt gráfjait összevetve a magyar nyelvű gyök-alapú gráfokkal, arra az eredményre jutottam, hogy a fogalmi keret szavai közötti jelentésmeghatározás keretfüggősége felismerhető. Ezek ábrázolása által feltárul a magyar nyelv gyökrendszeréből adódó komplementer nyelvi rendszer, ugyanis amint Kövecses Zoltán nyelvész rámutatott, a magyar nyelvnek megvan az a sajátossága, hogy a keretelemek szavai közötti viszony a magyar nyelvben a főnevekhez kapcsolódó ragokban is megnyilvánul. Mivel a gyök a rag nélküli szó legkisebb morfológiai eleme, ami ragok és képzők nélkül rendelkezik saját fonológiai és szematikai önazonossággal, mely általában nem változtatja alakját ha ragot kap. A számítógépes technológia segítségével a gyökök közti transzformációs szabályszerűségeket dinamikusan is meg lehet jeleníteni, szóbokrok formájában.*
* A szóbokrok a Czuczor–Fogarasi Nagyszótár alapján készülnek (https://nyelvmegorzes.hu/blog/2025-09-29/szobokrok-a-czf-alapjan), mely a 19. századig az Akadémia legnagyobb szótárprojektuma volt 110.784 szócikkel.
Szóbokrok
Mivel a magyar nyelv ragozónyelv, a szavak egymásra/egymásból képződve gráfokat (magyarul: szóbokrokat) alkotnak, ezért jelentésük gyöke is meghatározható. Ennek alapján készítettem a kutatások során nyert tanulói kifejezésekből gráfokat keretháló jelleggel, melyek a tanulók általi magyar kifejezések közötti értelmi viszonyokat részletesebben ábrázolták mint a Framenet keretek, melyek csak egyes fogalmak vizsgálatát teszik lehetővé.
Ennél messzebbre tekintve az egyes szavak benső szóként létező értelmezési lehetőségeit kezdtem vizsgálni a tanítás során a dialógus maieutikus eszközével. A beszélgetés hajtóereje ezzel a módszerrel a még meg nem ismertre, pontosabban a még meg nem nevezhetőre és nem megfogalmazhatóra irányul. Ezzel a szó világra segítésének folyamatában az előzetesen kutatásból nyert szavak ismeretére támaszkodtam. A tanulók által használt szavakból készült gráfoknál a szóbokor, vagy gondolattérkép elnevezéseket használom a kutatási eredmények értékelése kapcsán.
Az eredmény a dialógus módszer alkalmazása során a szó születése, ami előbb benső szóként, majd a megragadott képzet kimondása által a nyelvi jel eszközével, azaz külső szó formájában jelenik meg. A módszer a szókratészi dialógusnak abból a maieutikus vonásából merít, mely segítségével a szó kiszabadítható a személyközi értelemkommunikációban. (Hadot, 2010, o. 13) Ez az értelemkommunikáció igazán hatékony közösségben lehet.
A komplementer-deduktív gráfok hozadékai
A gyorsan keletkező és érvényüket rövid idő alatt elveszítő dizájner kifejezések azért pottyannak ki a beszédből, mert nem képesek nyelvünk rendszerébe szervülni, ami miatt koherens nyelvi rendszert tételezhetünk fel.
A dialógus gyakorlott művelője, Platón Kratüllosz című nyelvfilozófiai munkája nyomán sajátos, a magyar nyelvi rendszerre építő értékelési módszerhez jutottam. Platón az elnevezések vizsgálata során egyrészt megállapítja, hogy a betűkkel való indokolatlan betoldás és a betűelvétel a szavak értelmét olyan mértékben képes megváltoztatni, hogy azok kis híján néha már az ellenkezőjét jelentik. (Pl. Cra., 418b) Ez pedig azért jelent értékvesztést, mert amikor valamit elnevezünk, akkor közlünk egymással valamit, és ez a közlést megelőzően mindenképpen az értelemben elgondoltat jelenti.
A tanításban ugyanakkor a dolgokat természetük rendje szerint rendezzük (Pl. Cra., 388b), ám vajon honnan vesszük a neveket, amivel a dolgokat megnevezzük? A beszéd ugyanis akkor igaz, ha úgy mondja el a dolgokat, ahogyan van, ám az igaz beszédnek egészében és részeiben is igaznak kell lennie, különben a beszéd nem mondható helyesnek. (Pl. Cra., 383c) A magyar nyelv gyök alapú rendszerét alapul véve, a gráfokat nyelvi rendszerünkre adaptálva ábrázolhatóvá vált a hang jelentését alapul vevő sajátos magyar gyökre épülő keretháló.
A nyelvképzet-adottságot Landsberger minden nyelvi struktúránál feltételezi, amit Eigenbegrifflichkeit / conceptual autonomynak nevez. (Vö. Landsberger & von Soden, 1965) Ilyen részletes összefüggés az angol gráfokból nem kimutathatók, bár angol nyelvterületen is mutatkozik ennek igénye a „knowledge formation” (Turner, 2017) irányzatban. Ezt az egyes nyelvi rendszerek különbözőségei miatt azonban adaptálni nem lehet, ugyanakkor nagy előnye, hogy a nyelvfilozófiai nézőpontot és a nyelvek sajátos conceptual autonomy adottságát újra a tudományos vizsgálódás homlokterébe emelte.
Konklúziók, kitekintés
A magyar nyelvi gyökrendszert megismerve feltételezhetjük, hogy e keretszemantikai rendszer állandóságot hordoz, melyet ha ábrázolunk, egyfelől a képzetképződés ismereti dinamikája és rendszere kihüvelyezhető, másfelől a megismerési funkciók általuk felfedeztethetők a megismerő számára. Ezzel megdőlni látszik a mentális terek hatását megokoló jelentéskonstrukciós elmélet, mely szerint a jelentés nincsen előre csomagolva a szavakban, (Fauconnier, 1994) ugyanis a gyökrendszer úgy áll megismerésünk előtt, hogy a jelentésszerkezet és a hangszerkezet összefüggnek, amint azt Platón is fejtegette.
Mivel az ismeret, a képződés alatt álló, valamint emlékezetben már rögzült anyagtalan tudáskép algoritmizálhatóságának a szavak ábrázolása lehet az egyetlen megértésről tájékoztató megjeleníthetőségi formája, ezért a megértés értékelésekor a szavak kapcsolatának logikájával is foglalkozni kell, hiszen az ismereteket, tudást jelentő képzetek közötti, a lelki működés folyamatában lévő viszonyok a nyelvi kifejezésekben is leképződnek.
A nyelvi sajátosságok kutatása azonban előfeltételezi azt a szakmai álláspontot, hogy univerzális nyelvi képzetek szavak szintjén nem léteznek, így a platón által felvetett hangok vizsgálata érdekessé teheti a gyökök fejtegetését. (Fogarasi, 1834, o. 42–44) A posztmodern nyelvi transzmisszió a sajátságos értelem és az Eigenbegrifflichkeit-elmélet szerint szükségszerűen jelentésvesztést eredményez. Kérdés az, hogy egy adott nyelv sajátos gondolatvilágát szellemi többletként értelmezzük-e, mert ha igen, akkor a gyökrendszer megismertetésével a beszédmód a gondolkodásmód megváltoztatására is alkalmas lehet, ellensúlyozva a transzmissziós hatások eliminálását eredményező mediatizációs hatásokat, melyek értékdevalvációt okozhatnak.
Az ismeretképződés útján a benső szó születése elsődleges kapcsolatban van a képzetek képződésével. A benső dialógusban értelemkommunikáció által születik a szó – mely az emberek közötti dialógus ősformája – meg is előzve azt, ugyanakkor a másik személy az értelemkommunikáció feltétele is. Platón dialógusaiban a benső kommunikáció a hangsúlyos, az a gondolkodási és képzetképződési út, ami által az ismeret megformálódik. Tudásról csak akkor beszélhetünk, ha a benső szó kiszabadul az értelemkommunikációból és explikációs formája külső nyelvi formában valósul meg. A fogalom megléte azonban nem elég, mert a tudás esetén nem a puszta megnevezéssel kell érvelni, hanem a megnevezett dologgal, ami megismerésünk tárgyát képezi, mely csak a koherens nyelvi rendszerben értelmezhető, hiszen izolált szavak csak a szótárakban léteznek.
A szavak megértése szellemi aktus, mely csak az elmén belül hozzáférhető és fogható fel, mert kifejezhetősége (külső szóvá válása, fogalom alkotása róla) mindig korlátolt marad. Mindamellett minden értelmezés nyelvi jelleget hordoz, tehát a nyelvi értelmezés az értelmezésnek mégis általános formája.
A tanításban nem hangzik el és nincsen olyan beszéd, ami ne kapcsolná össze a beszélőt a hallgatóval. De a megértés elsősorban azt jelenti, hogy amit megértettünk, azt önmagunkra alkalmazzuk. (Gadamer, 1984, o. 278)
A magyar tudomány 150 éve nem foglalkozik a magyar nyelvi gyökök képi kutatásával. A mediatizáció nyelvhasználatot befolyásoló jelensége azonban időszerűvé teheti az anyanyelvi képzeteknek a lélekfilozófiai szellemi ismeretképződés útjának tanulmányozásával mint metakognitív propedeutikai itenerárium kutatását. Ehhez sokoldalú eszköz lehet a Czuczor–Fogarasi Nagyszótár nyelvi korpusza, mivel komplexitását tekintve értelmező, összehasonlító és etimológiai szótár egyben.
Megjelent:
Hosszu, Timea és Torgyik, Judit (szerk.):
Változások a pedagógiában és a gyógypedagógiában.
Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2026.
https://publikacio.ppke.hu/id/eprint/3599/1/Valtozasok_a_pedagogiaban.pdf
Elhangzott:
2025. november 21-én 14.20-14.40 között Esztergomban a
Változások a Pedagógiában és a Gyógypedagógiában
Nemzetközi Neveléstudományi Konferencia
Felsőoktatás, pedagógusképzés és gyakorlat szekciójában
https://btk.ppke.hu/storage/tinymce/uploads/3-vegs---program-es-absztrakt-kotet_HT--1--jav.pdf?u=1f8spa
Kútfők
Aquinói Szent Tamás. (2002). A teológia foglalata: Köt. Első rész (Aquinas ST I). Gede Testvérek Bt.
Aristoteles. (1986). De Anima (On the Soul) (H. Lawson-Tancred, Szerk.; Arist. De an.; Reissue edition). Penguin Books.
Augustinus, A. (1986). A tanítóról. In L. Vanyó (Ford.), Fiatalkori párbeszédek (August. De mag.; o. 265–316). Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója.
Augustinus, A. (1986). A zenéről. In A. Nádasy (Ford.), Fiatalkori párbeszédek (August. De mus.; o. 441–665). Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója.
Bohm, D., Factor, D., & Garrett, P. (1991). Dialogue: A Proposal. Dialogue Directory. https://dialogue.directory/proposal.html
Fauconnier, G. (1994). Mental spaces: Aspects of meaning construction in natural language. Cambridge University Press.
Fogarasi, J. (1834). A magyar nyelv metaphysicája. Ifj. Kilian György. https://books.google.com/books?id=TzVMAAAAcAAJ
Gadamer, H.-G. (1984). Igazság és módszer: Egy filozófiai hermeneutika vázlata (G. Bonyhai, Ford.; 4.). Gondolat.
Hadot, P. (2010). A lélek iskolája lelkigyakorlatok és ókori filozófia. Kairosz.
Landsberger, B., & von Soden, W. (1965). Die Eigenbegrifflichkeit der babylonischen Welt / Leistung und Grenze sumerischer und babylonischer Wissenschaft.
Platón. (1984). Kratülosz. In Á. Szabó (Ford.), Platón összes művei: Köt. I (Pl. Cra.; o. 725–851). Európa Könyvkiadó.
Platón. (1984). Theaitétosz. In C. Kárpáty (Ford.), Platón összes művei: Köt. II (Pl. Tht.; o. 895–1070). Európa Könyvkiadó.
Sapir, E. (1971). Az ember és a nyelv. Gondolat Kiadó.
Searle, J. R. (2000). Elme, nyelv és társadalom: A való világ filozófiája (B. Kertész, Ford.). Vince Kiadó.
Szécsi, G. (2017). Média és társadalom az információ korában. Akadémiai Kiadó. https://mersz.hu/kiadvany/213
Szent Ágoston. (2004). A teremtés könyvének szószerinti értelmezése, tizenkettedik könyv. In G. Heidl (Ford.), Szent Ágoston misztikája I. (August. De Gen. litt.; o. 41–120). Paulus Hangarus és Kairosz Kiadó.
Turner, S. (2017). Knowledge Formations: An Analytic Framework. In R. Frodeman, J. T. Klein, & R. C. D. S. Pacheco (Szerk.), The Oxford handbook of interdisciplinarity (Second edition, o. 9–20). Oxford University Press.
Véghelyi, P. (2025). The problem of linguistic interpretation in relation to the inner word. Pedagógiatörténeti Szemle, 7(1).